(Peter összefont kézzel ül)

Fritz: mondja azt, Fritz, kedvesebb kellene, hogy legyél.

Peter: Nem érzem, hogy… nem így érzem.

Fritz: Szóval érez valamit. Mondja inkább ezt: nem akarok az érzéseimről beszélni.

Peter: Nem akarok az érzéseimről beszélni.

Fritz: Még egyszer.

Peter: Nem akarok az érzéseimről beszélni.

Fritz: Hangosabban.

Peter: Nem akarok az érzéseimről beszélni.

Fritz: Hangosabban.

Peter: Nem akarok… (elsírja magát) Olyan melegnek érzem itt a mellkasomat.

Fritz: Aha, most elkezdte kimondani az érzéseit. A kellenéből átváltott arra, ami van. Most sajnálnom kellene, igaz? És több kedvességet mutatnom?

Peter: Én csak… öö, nem tudom, mit akarok az életemtől.

Fritz: Ez az elakadás. Észrevettem, először a kemény fickót játssza, aztán elsírja magát, mint egy tanácstalan kisgyerek.

Peter: Én csak (elneveti magát), én tényleg nem tudom, mit akarok az élettől, (nevet) hogy mit kellene csinálnom.

Fritz: Ugye? De apuci majd megmondja.