Egy ideális világban olyan lenne a terápia, hogy csak belefúj az ember a varázssípjába, amikor szüksége van rá, és máris megjelenik a terapeutája. A Gestalt-terápia szerint ahogyan máshol működünk, az jelenik meg a terápiás ülésen is, tehát szinte élőben foglalkozunk azzal, ami felmerül. Igaz, abban az ideális világban nem volna szükség sípra, sőt terapeutára sem.
Egy ideális világban a terapeuta már összes sérelmét és félelmét feldolgozta, és mint megvilágosodott, tiszta lény van jelen.
Egy ideális világban nem csak a környezetünket, hanem saját magunkat is tetszés szerint változtathatjuk: szárnyat növesztünk, ha repülni támad kedvünk. A gestaltban a kliens és a terapeuta együtt hozza létre a helyzeteket, amelyekben mindketten megváltoznak.
Egy ideális világban pontosan jár a villamos, nincsen dugó, nem romlik el a mosógép és a nyomtató; a terápia olyan szolgáltatás, mint a bontás nélküli duguláselhárítás: előre tudom, mit kapok a pénzemért, nekem csak fizetnem kell, a többi a szakember dolga. Nos, ez nem egy ideális világ…