Életvezetés
Szeretjük azt gondolni, hogy úgy vezetjük az életünket, mint egy autót. Ha el akarunk jutni valahová, benyomjuk a gázt; ha megállnánk, akkor a fékre lépünk; a kormányt forgatva pedig követjük az út kanyarulatait. A dolgok olykor nem úgy történnek, ahogy számítottunk rá, ilyenkor dühöngünk, hogy rossz a térkép, hogy dugó van vagy elterelték a forgalmat. Esetleg elromlott az autó, szervizbe kéne vinni. Ha végképp nem megy, akkor kivételesen lehet, hogy veszünk pár leckét egy képzett oktatótól.Aztán egy nap rájövünk, hogy a sofőrülésen többen ülnek. Egyikük a gázt nyomja éppen, amikor fékez a másik, közben a harmadik bekapcsolja az ablaktörlőt napos időben. A kormányt meg egyszerre hárman tekerik. És mindezek a sofőrök mi magunk vagyunk.
Milyen egyszerű volna venni mindegyiknek egy saját kocsit! Akkor mehetnének, amerre akarnak. De kocsi csak egy van: a testünk, a lelkünk.
Akkor hogyan hangolhatjuk össze életünknek ezt a sok belső szereplőjét? Először is úgy, hogy megismerjük őket. Igen, azt is, amelyik behúzott kézifékkel akarna menni.
