Van egy tárgy, egy eszköz, amely elsimítja a gondokat. Hívjuk kulcsnak, nem, szebb nevet érdemel, tulajdonnevet. [Ezt a részt majd később kitöltöm]. Mint gyereket a sztetoszkóp vagy anyja érintése gyógyítja meg. Orvosság se kell, csak oda nyúlni, hol fészkel a fájdalom. Kézrátét. Bajok elleni érintésvédelem.

Létezik ez a tárgy, de hol? Nem láttátok? Szükségem volna rá. Csak használnám kicsit, és már vissza is adom, annak, akit illet, annak, aki kéri.

Úgy képzelem, egészen apró, elfér a tenyeremben. A nagy dolgok kicsik. Van rajta egy kis mikrofon, mely akkor is érzékeli a beszédemet, ha csak magam elé suttogok. De nem suttogok, hanem a számhoz közel viszem, és belebeszélek. Érzem, ahogy hűvösen fekszik a kezemen, mint egy gömbölyű szürke kő az Ikeából. Mint egy telefon, amely vissza tudja hívni a rejtett számot is.

Csak mondom neki, hogy egyedül vagyok. Nem olyan tisztán, mint akinek nincs senkije. Sűrűn el vagyok látva emberekkel (még a Facebookra is regisztráltam pár nappal ezelőtt), a lányom jövőre iskolába megy. De mindenki más, mint én. Mindenkinek magyarázni kell magamat, és fülelni erősen, hogy az ő magyarázatukat megértsem. És tenyeremben ott a tárgy, hallgat hűvösen, ami oly jól esik. Nem szól, nem mondja a tutit, nem tesz föl kérdéseket, nem ébreszt rá, hogy bennem van a válasz. Nem segít és nem akadályoz. Szavaimmal megtöltöm az áramköreit — ha egyáltalán árammal működik.

Még nem adom vissza, bocs, majd szólok, ha már nem fog kelleni.

A magyar ékezetes karakterek kódolására többféle módszert használhatunk

Optimista

Amikor csak beírjuk a szöveget ékezetesen, és bízunk abban, hogy ezt minden rendszer jól ismeri fel. Hát nem. De az a szerencse, hogy egy magyar szöveget viszonylag összekavart  általában akkor is meg lehet érteni, ha az ékezetes magánhangzók helyett krikszkraksz szerepel. Például

H*tf*n, mikor a h*s*g rekken*

eszembe *tlik egy b*kken*

Minimalista

Simán leszedjük az ékezeteket. Ez dívik a hard-core programozók körében, illetve azoknál, akik a külföldi internet-kávézóban kénytelen megelégedni a sovány angol karakter-diétával. Ez gond nélkül olvasható, bár elég macerás utána rendes szöveggé alakítani.

Kalapos, avagy a majdnem jó

Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a legtöbb ékezetet jól kezelik a rendszerek, csak a hosszú õ-vel és û-vel van bibi, mivel azok egyedül a magyar ábécében szerepelnek. Tehát ha egy lépést teszünk a nyugati nyelvek felé, nagyobb eséllyel megy át a szöveg. Amúgy ez a megoldás jellemezte a hajdani hirdetéseket

Új és használt fûzô eladó

Ez a probléma minduntalan felbukkan, amikor egy fontnak nem készül magyar változata.

Külön ékezetes

Már csak ritkán találkozunk vele, tudományos igénnyel készült számítógépes szövegekben

A'rvi'ztu"ro" tu:ko:rfu'ro'ge'p

4kezetes

Ez az én javaslatom. Az ékezetes magánhangzókat számmal helyettesítjük, mégpedig oly módon, hogy könnyen meg lehessen jegyezni, mi helyett milyen szám áll.

• 1 - egy, ügy
• 2 - kettõ
• 3 - három
• 4 - négy
• 5 - öt
• 7 - hét, hût
• 8 - nyóc
• 9 - kílenc

És lássunk egy példát is velük

M4g ny9lnak a v5lgyben a kerti vir3gok,

m4g z5ldell a ny3rfa az ablak el2tt

I just finished my first version of an xslt transformation to convert OPML to TreeSheets xml (click on this link and save the file).

Most information remain locked up in the programmers’ head. They do the thinking part, do some experiments, tailor the code, remove a snippet here and put back somewhere else. The only thing that will be accessible is the code produced by them.

So what’s the big deal, you might ask. You are not interested in the junk and clutter of some else’s brain, you want the results only. But it’s not true. When you think, you keep switching between different levels of thinking. How to solve the problem at hand? You have a flash to make an abstraction, and create a separate rendering module. Ack, you’ll have to move all rendering code there. Let’s do some quick grepping which files are involved. Cut-paste-cut-paste. Oops, the test should reflect the changes. Well, the whole idea doesn’t quite work as expected, so you should make a step back, “rollbacking” some changes, while saving some others.

In the Refactory programming environment, everything is within an arm’s reach. You start your work typing

start "Rewrite rendering"

You then type

replace "getFoo" "getFooBar"

and it will be done and remembered. There are more complicated cases, of course, like

replace "getFoo" "getFooBar" in (find_in_module "rendering")

There are ways to cut a piece of code and insert it elsewhere. Finally, when you feel everything’s fine, you just enter

save

And the whole story is stored away, including changes, meanderings, bandoned experiments, etc.

What’s the point in it? You can get a very detailed picture how you implemented a feature, what ways you tried and found a dead-end. You can analyze your manual refactorings, and come up with shortcuts. Programming and meta-programming are done within the same system. There is an additional level that is usually done with an editor, we could call it meta-meta-programming, which is also integrated into the environment.

It may sound a bit like the return of old day Lisp systems. Well, with a modern way of using it.

Unfortunately, it exists only in my mind. I wish someone implemented it. It would be so nice to use it.

Update:  Maletic had a similar idea in Supporting source code difference analysis.

I found a similar minded post about the most common internet personality.  They concluded the top personality type by the Myers-Briggs indicator is ENTP, followed by half that many ISTP’s.  This was a result of googling for the types.  What I would do is

• pick words and phrases typical for each type
• google for these phrases
• compare the results